<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>terméketlenpamutcsiga</provider_name><provider_url>https://termeketlenpamutcsiga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kiss László</author_name><author_url>https://termeketlenpamutcsiga.cafeblog.hu/author/lincesfreemail-hu/</author_url><title>Prózai</title><html>A mai fiatalság jelleme, életvitele, a mindennapi élet során adódó élethelyzetekhez való hozzáállása ezer sebből vérzik.

Szomorúan írom ezt, mert az ember alapvetően reményekhez kötött, vagy köti egyéni sorsát, - saját -, vagy akár mások érdekeit is kiszolgálva.

&quot;Hála&quot;: úgymint fogalom nem szerepel a szótáraikban. És nem is lenne rájuk nagy szükség. Mármint a szótárakra.

Azokra a gyüjteményekre, amik akár segítségként is szolgálhatják az embert a hétköznapokban felmerülhető problémák mielőbbi megoldásában.

Nos, ezek gyakorlati használata teljesen feleslegessé vált napjainkra.

Mit is tudhatunk...?

A gyermeknek mindig igaza van: legyen az akár tíz, vagy húsz esztendős.

A gyermeket hagyni kell békében és nem kell zaklatni holmi apró-cseprő kérésekkel, kérdésekkel, mert szentemnek lelke van.

A gyermek előbb-utóbb éreztetni fogja velünk, szülőkkel, hogy &quot;mi érezhetjük magunknak a nagy megtiszteltetést, hogy e-nemes világra csöppentettük, majd óriási szeretet és gondoskodás közepette felneveltük őket&quot;.

A gyermek kikérheti magának, hogy beleszóljunk a dolgaiba, és akár egyszer is számon kérjük bármi nemű üggyel kapcsolatban.

A gyermeknek joga van a szülő fejéhez vágnia annak ( akár siralmas ) anyagi helyzetét, és semmivel nem törődve kikövetelnie a maga havi kis jussát.

A gyermek persze nem kérhető számon azon anyagi források felhasználásával kapcsolatban, amiket mi szülők biztosítunk nekik, mert az kizárólag csak rájuk tartozik.

A gyermek természetesen önálló életet biztosít magának úgy, - ezer felől támogatva -, hogy önmaga egy lépést sem tesz annak érdekében, hogy ne másokra legyen utalva, hanem, csak - és - kizárólag önmagára.

A mai fiatalok felfogása szerint ez a normális, és ez jelenti a tökéletes &quot;megállok én a magam lábán is&quot; derűs fogalmát.

És tényleg szomorú vagyok, mert ezekre van bízva a jövőnk. És a jelenünk.</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://termeketlenpamutcsiga.cafeblog.hu/files/2015/06/FB_IMG_1434455481863-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>