A halál emberi mértékkel mérve, akár még távolinak is tűnhet azok számára, akik nem félik. Akár nekem is.
Tudjuk, hogy egyszer eljön és elrabol mindattól a gyönyörűségtől, amit életnek nevezünk, amit még ha kárhoztatunk is, néha, de azért mégis csak élünk-halunk érte, és nem adjuk oda könnyen magunkat semmiféle pusztulásnak sem.
Találkozások, vérben ázott gondolatok, eretnekség, lovaglás a mások nyomorúságán, bizarr kéjes kalandok, és persze a pénz, a pénz, az a kibaszott pénz!
Kezd nem érdekelni a szabályok értelmetlen színűsége, az ostoba emberek vaksága, a képmutatás, a kétszínűség, a csak egy irányt ismerünk, azt amit megmutattak nekünk.
A faszom bele az egész képmutató, mindennek és mindenkinek megfelelni akaró geci világba!
Próbáljon már meg minden értelmes ember az lenni aki akar, és nem azzá válni, amit mások akarnak faragni belőle!
Aki meg még erre is képtelen, az megérdemli a sorsát!
Legyen csak bábu, olyan bólogatós fajta.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: