Elég jól fogadtam a kritikákat az életem során. Szerintem.
Voltak lökdösések és “én megmondtam”-ok nem kis mértékben, de én egyre inkább arra a megállapításra jutottam, hogy teljesen felesleges a pamlagon heverő egyénekkel hosszútávon és érdemben foglalkozni, amikor én már rég két lábon állok mellettük.
Diadalok nem voltak ugyan, de szomjas sem maradtam soha, mert addig nem nyugodtam, amíg rá nem leltem arra az útra, ami az igazamhoz vezette a lelkiekben megárvult, de még a megnyitásra alkalmas embereket.
Valahol elkezdődtem és a mai napig tartok valamerre.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: