terméketlenpamutcsiga

A minap szóba került az a csodálatos televízió, és elindult egy enyhe ájulási folyamat (na nem felőlem) hanem a fent említett téma birtokosának irányából. “Hogy lehet tévé nélkül élni a 21.században?” Hát így – kérem szépen! Egyszerűen nem érdekel, mert egy kibaszott agymosásnak gondolom az egész média faszt. Igénytelen, sötét, semmitmondó herecsavarás az egész. Persze… Tovább »

Viszontagság? Mentes. Eredendő? Bűn. Esztelen? Értelmetlen. Bábeli? Zűrzavar. Pokoli? Csend. Tökéletes? Nincs. Háború? Valós. Béke? Ingatag. Érzelem? Fokozott. Veszteség? Elkerülhetetlen. Járható? Úttalan. Kurvás? Őszinte. Bájos? Köpönyeg. Éhes? Ámít. Kihasznál? Elnéz. Elfogad? Hazudik. Átél? Meghal. Velem? Megérdemel. Elsír? Velem marad.... Tovább »

A mai fiatalság jelleme, életvitele, a mindennapi élet során adódó élethelyzetekhez való hozzáállása ezer sebből vérzik. Szomorúan írom ezt, mert az ember alapvetően reményekhez kötött, vagy köti egyéni sorsát, – saját -, vagy akár mások érdekeit is kiszolgálva. “Hála”: úgymint fogalom nem szerepel a szótáraikban. És nem is lenne rájuk nagy szükség. Mármint a szótárakra…. Tovább »

A halál emberi mértékkel mérve, akár még távolinak is tűnhet azok számára, akik nem félik. Akár nekem is. Tudjuk, hogy egyszer eljön és elrabol mindattól a gyönyörűségtől, amit életnek nevezünk, amit még ha kárhoztatunk is, néha, de azért mégis csak élünk-halunk érte, és nem adjuk oda könnyen magunkat semmiféle pusztulásnak sem. Találkozások, vérben ázott gondolatok,… Tovább »

Elég jól fogadtam a kritikákat az életem során. Szerintem. Voltak lökdösések és “én megmondtam”-ok nem kis mértékben, de én egyre inkább arra a megállapításra jutottam, hogy teljesen felesleges a pamlagon heverő egyénekkel hosszútávon és érdemben foglalkozni, amikor én már rég két lábon állok mellettük. Diadalok nem voltak ugyan, de szomjas sem maradtam soha, mert addig… Tovább »